1986-ban születtem Marcaliban, gyermekkoromat a közeli Mesztegnyőn töltöttem. Itt jártam általános iskolába, és itt kezdtem el kézilabdázni is. A sport már fiatalon megtanított az elhivatottságra, a kitartásra és arra, milyen fontos egy közösséghez tartozni.

Mind édesanyám, mind édesapám ágán fontos szerepet töltött be a gasztronómia, így némi „terelgetés” után a Keszthelyi Vendéglátó Szakközépiskola idegenforgalmi szakágára jelentkeztem. A kézilabda azonban továbbra is meghatározó része maradt az életemnek, olyannyira, hogy a középiskola után a Testnevelési Főiskolán szerettem volna folytatni tanulmányaimat. A felkészülés kezdeti szakaszában azonban egy sportsérülés ezt megakadályozta.

Ma már úgy tekintek erre, mint egy fontos fordulópontra. A rehabilitáció során találkoztam ugyanis a gyógytorna csodálatos világával.

Pécsre jelentkeztem az Egészségügyi Főiskolára, ahová felvételt nyertem. 2008-ban diplomáztam, majd gyógytornászként kezdtem dolgozni. Szerettem a hivatásomat, mégis ahogy teltek az évek, egyre erősebben jelent meg bennem egy hiányérzet: kérdések születtek bennem, amelyekre a korábbi tudásom már nem adott választ.

Közben megszületett két gyermekem, Sára 2012-ben, Ádám 2014-ben.

2016-ban kezdtem el Budapesten az osteopathia manuálterápiás képzését. Akkoriban ez még úttörő területnek számított Magyarországon, hiszen a német iskola által indított képzés első hazai csoportjának tagjai között lehettem.

Már az első öt nap után azt éreztem: „itthon vagyok”. Megtaláltam azt a holisztikus szemléletet, amit addig kerestem.

A képzés során a manuálterápia mellett fascia- és craniosacralis terápiás, valamint viscerális terápiás ismereteket is szereztem. Olyan összetett szemléletet és tudást kaptam, amely egészen új perspektívát nyitott előttem a test működéséről és a terápiás lehetőségekről.

Azt gondoltam, itt vége. Megérkeztem.

Egy ideig.

Aztán újra és újra foglalkoztatni kezdett egy kérdés: miért tér vissza egy tünet néhány nap vagy hét múlva akkor is, ha egyszer már sikerült enyhíteni vagy megszüntetni? És miért van az, hogy bizonyos esetekben a legjobb szándék és a rendelkezésre álló szakmai tudás ellenére sem történik meg az a változás, amit várunk?

Ekkor érkezett az életembe a kineziológia.

Ez nem egyszerűen egy újabb képzés volt számomra, hanem egy meghatározó önismereti és szakmai út. Az Akadémián töltött három év életem egyik legmeghatározóbb időszaka lett. A hat félév alatt rengeteg tudást, tapasztalatot és új nézőpontot kaptam az oktatóimtól.

Mintha elhúztak volna egy függönyt, ami addig eltakarta a Napot.

A hat félév során és az azt követő időszakban is igyekeztem minél több területen továbbképezni magam: Tükörképző Báb, Kép és Divináció, Gyermekkineziológia, ÉSO, Entitás oldás, valamint a Colorado ESK IV. szintje is része lett a szakmai utamnak.

És ekkor már tudtam, hogy ennek az útnak nem szeretném, hogy vége legyen.

A sors úgy hozta, hogy lehetőséget és bizalmat kaptam Mártától a Rekonstrukciós Kineziológia oktatására. Ez új fejezetet nyitott az életemben: a megszerzett tudás átadása, mások támogatása és az oktatás vált a szakmai utam meghatározó részévé.

Jelenleg természetgyógyász kineziológusként, coach kineziológusként és gyógytornászként dolgozom, emellett oktatok is.

A mai napig az tölt el a legnagyobb örömmel, amikor egy kliens mosolyogva mesél arról, hogy valami megváltozott benne vagy az életében, új összefüggésekre lát rá, vagy egy régóta fennálló testi panasz mellett végre más szemmel is képes önmagára tekinteni.

Hiszek abban, hogy a test és a lélek egymástól nem elválasztható, és abban is, hogy a valódi változás sokszor ott kezdődik, ahol hajlandóak vagyunk más szemmel ránézni önmagunkra.

Hiszek abban, hogy mindenki képes újraírni a saját történetét.